A Magyarországon található barokk stílusú épületek - és ezek közül főként az egyházi épületek - padlóburkoló anyagaként gyakran találkozunk egy sajátos megjelenésű sárgás-szürkés színű nagyméretű kőlap-típussal. Ez az úgynevezett kelheimi mészkő, amelyet Akli Majorban is felhasználtak padlóburkolatként.
A kelheimi mészkő megnevezése nem közvetlenül a kő lelőhelyére utal. Ezt a kőtípust ugyanis az Észak-Bajorországban található Solnhofen településhez közeli kőbányákban bányászták és bányásszák a mai napig. A barokk korban a solnhofeni bányákból kifejtett követ a közelben lévő Duna melletti Kelheim városának kikötőjébe szállították, ahonnan hajóval jutott el a kő a Dunán a több száz kilométerrel távolabb fekvő európai országokba. A kő a szállítólevelek felirata alapján kelheimi mészkő néven vált ismertté.
A kelheimi mészkő a Föld eddig ismert legkeményebb és legtömörebb mészköve. Körülbelül 150 millió évvel ezelőtt, a földtörténeti jura korban rakódott le a tenger mélyére. A kő kivételesen időtálló és csúszásgátló tulajdonságait már a rómaiak is felismerték. A solnhofeni mészkő réteges felépítése miatt a kő bányászata az ókortól kezdődően a mai napig kézzel történik. Az egyes kőzetrétegek vastagsága cca. 8 mm-től 300 mm-ig terjed. Ez az oka annak, hogy az Akli Majorban található kelheimi kövek vastagsági mérete is különböző.
Akli Majorban a barokk kápolna teljes padlózati felületén a mai napig fennmaradt a nagyméretű lapokból készült kelheimi (solnhofeni) mészkő burkolat:
A majorban megtalálható kelheimi mészkő padlóburkolatok aljzataként - az eddigi feltárásaink helyein - tömörített aprószemű kavicsot (murvát) használtak. A kövek közti igen keskeny fugákról (1-2-3 mm) eddig nem sikerült egyértelműen megállapítanunk, hogy eredetileg mivel tömíthették őket (persze ha a rések öntömítődését nem az időre bízták). A jelenkori mészkőlap forgalmazók által javasolt drága cementalapú zsákos habarcs vagy ragasztó szereket régen nem alkalmaztak a kőlapok lerakásához, a többszáz éves padlóburkolatok azonban még mindig ellátják feladatukat, szépek és patinásak. A cementalapú padlóburkolati rétegek kialakítását a vízszigetelés nélkül épült régi épületeknél - így a majorban is - a jövőben kerülni célszerű, ugyanis a cementes technológiával készült padlószerkezetek amellett, hogy felfagyhatnak, nem teszik lehetővé a szerkezeten át történő páravándorlást, emiatt a talajban lévő nedvesség a környező falakban összpontosulva talál magának utat a felszínre kerüléshez.
A kelheimi mészkőburkolat további előfordulási helyei a majorban:
 |
| Kelheimi mészkő padlóburkolat a kúria épület lépcsőházának fordulójában. |
 |
| Kelheimi mészkő padlóburkolat fennmaradt viszonylag nagyobb felülete a kúria épület földszinti folyosóján. |
 |
| Kelheimi mészkő padlóburkolat megmaradt keskeny sávja egy elbontott utólagosan készült válaszfal alatt. |
 |
| Kelheimi mészkő padlóburkolat egy másik megmaradt keskeny sávja. |
 |
| A harmadik megtalált keskeny burkolati sáv a folyosón. |
 |
| Nagyméretű beépítetlen (régebben felbontott vagy maradék, ill. tartalék) kelheimi mészkő lapok a kúria épület padlásterében összegyűjtve. |
 |
| A mészkő lapok vastagsági mérete a majorban nagyjából 1,5 cm-től 5 cm-ig változik. |
 |
| A kúria épület nagy kiülésű ereszpárkányának beforduló sarkainál is nagyméretű négyzetes mészkőlapokat építettek be eredetileg, mivel az épület sarkainál a kétirányú konzolos kilógás szerkezeti megoldására valószínűsíthetően ez kínálkozott a legegyszerűbben kivitelezhető lehetséges módozatnak. (a képen egy párkányzati sarkon talált eredeti mészkőlap visszaépítése látható a tetőrekonstrukció során) |
