Kedves Látogató! Ez a weboldal Akli Műemlék Major veszélyben lévő építészeti értékeinek bemutatása és a tradicionális építészet népszerűsítése érdekében készül.


2015. december 30., szerda

Magtártető felújítása Akli Majorban - Tetőfedés, bádogos munkák


2015 tavaszán elkészült Akli Major barokk stílusú magtárépületének új fémlemez fedése.
A meglévő régi bádoglemez (horganyzott acéllemez) fedés az idők során olyan mértékben tönkrement, hogy az így megjelenő beázások az épület belső háromszintes faszerkezetét és falazatait helyenként károsították. A tető északi oldalának fedését a szél letépte vagy felhajlította, így a fedés balesetveszélyessé vált.
A horganyzott acéllemez fedés valódi hagyományos horganylemez fedésre lett cserélve. Ezen kétféle anyagú fedés a következőben különbözik egymástól: a horganylemez fedés teljes keresztmetszetében cinkből készül, míg a horganyzott acéllemez fedés cinkkel bevont acéllemez. A két megoldás közül a horganylemez fedés sokkal tartósabb, esztétikusabb, valamint természetesebb megjelenést nyújt, mint a horganyzott acéllemez fedés.

A magtár a régi bádogtetővel a felújítás előtt.

A tönkrement régi horganyzott acéllemez fedés.

Az új horganylemez fedés lefektetésének, kiosztásának megtervezéséhez a magtár jelen formájának építési idejéből származó, XIX. századi horganylemez fedések szolgáltak mintául.

A fedés hagyományos megjelenésének igénye miatt ragaszkodtunk
- a cink alapanyag használatához,
- a kettős állókorcok,
- a lemezsávonként eltolással készülő egyszeres fekvőkorcok,
- a legalább 60 cm látható szélességű lemezsávok és
- a hagyományos eresz, gerinc, oromzati csomóponti kapcsolatok kialakításához.

A fekvőkorcok az állókorcok elsődleges, függőleges osztásán kívül egy másodlagos, vízszintes osztást biztosítanak a fedésnek.


Az új horganylemez fedés és a napelemek lerakási, kiosztási terve.

A horganylemez táblák sávjainak lerakása az épület középtengelyéből két irányban az épület szélei felé haladva, és az épület két szélétől az épület középtengelye felé haladva indul. Az utoljára elhelyezett keskenyebb lemezsávok a tűzfalaktól számított 5. sávban kerültek meghatározásra, mivel úgy találtuk, hogy e többinél keskenyebb szélességű sávok itt vannak a szemlélő számára legkevésbé feltűnő helyen. Ezen fedési organizációs eljárásra azért volt szükség, mert az épület nem derékszögű, nem pontosan téglalap alakú alaprajzából következően az egy oldalról indított, egy irányban haladó fedési munka végeztével a tűzfallal nem párhuzamosan futó állókorcok valósultak volna meg a tűzfaltól bizonytalan távolságra. Egy ilyen előálló állapot nem lett volna esztétikus. Az általunk utoljára elhelyezett keskenyebb lemezsávok a szabálytalan alaprajz miatt elhanyagolható mértékben, szemmel alig érzékelhetően trapéz alakúak lettek.

A fedési munka végeztével a tetőzetre - ideiglenes jelleggel - a major elektromos energia ellátását segítő napelemek kerültek elhelyezésre. A tetőre való kijutást lehetővé tevő tetőkibúvó ablak méretét úgy határoztuk meg, hogy azon keresztül a napelemek egyszerűen és biztonságosan szállíthatók legyenek.


Kicserélt ritkított deszkázat az ereszpárkányzat mentén. A csatornatartó vasak
besüllyesztett megoldással a deszkázatra lettek csavarozva.
A besüllyesztésre az azonos fedési sík biztosítása miatt volt szükség.  

Az új deszkázat szarufákhoz való rögzíthetősége érdekében egyes szarufák
elkorhadt ereszvégeinél L-alakú szögacél kiegészítő (kiváltó) tartóelemeket
építettünk be. Az eresz mentén az új deszkázatot ily módon könnyedén
le lehetett csavarozni az acélhevederekhez.

A horganylemez táblák lerakását az épület homlokzatának középtengelyében
indított sávval kezdtük. Innen mindkét irányban párhuzamosan folyt
a bádogozási munka. Az elhelyezendő napelemek alatt és az eresz mentén
új deszkázat készült.  

Bádogos munka elkészült szakasza a magtár északi oldalán.

A horganylemez táblákat előzőleg méretre hajlított fércekkel rögzítettük
a deszkázathoz. A táblák egymáshoz vízszintes irányban hagyományos kettős
állókorcokkal, függőleges irányban hagyományos egyszeres fekvőkorcokkal
csatlakoznak. Ezen a képen a meghagyott, viszonylag jó állapotú régi deszkázat
látható. A régi deszkázatot 9 cm hosszú csavartszegekkel (raklapszegekkel)
szarufánként újra leszegeltük, hogy az idők során meglazult deszkákat
stabilizáljuk.  

A horganylemez táblák végeinek behajtása, rögzítése céljára az eresznél egy
ún. beakasztó ereszsáv készült - szintén horganylemezből. A beakasztó
ereszsáv egy nagy merevségű horganyzott acéllemez rögzítőszegélyhez lett
erősítve.   

A függőleges kettős állókorcok összehajtása erre a célra használandó speciális
hajlító szerszámmal.

Az előzőleg méretre vágott és behajlított lemeztáblák egy ideiglenes
technológiai nyíláson keresztül lettek feljuttatva a tetőzetre. A cca. 1cm-es
hézagokkal rakott - ún. ritkított - deszkázat a fedés és a deszkázat közötti rés
minél jobb kiszellőzését szolgálja.  

Az eredetivel megegyező hagyományos kialakítással
készülő gerinclezárás.

Rögzítőfércek a lemeztáblák deszkázathoz való rögzítéséhez.   

A rögzítőfércek bordásszegekkel lettek a deszkázathoz erősítve.

Az elkészült új, hagyományos horganylemez fedés.

2015. december 21., hétfő

Magtártető felújítása Akli Majorban - Ácsmunkák


A magtártető hagyományos ácsszerkezete és bádoglemez fedése 2014 és 2015 év folyamán kijavításra, felújításra, újjáépítésre került.

Az ácsszerkezet felújítása során a leglényegesebb tapasztalatunk az volt, hogy egy meglévő régi építménynél nem lehet előre pontosan eltervezni, hogy milyen mértékű beavatkozásra lesz szükség a helyreállításhoz.

Csak az egyes elkorhadt és kicserélendő meglévő faszerkezetek eltávolítása után derült ki ugyanis, hogy ezen faszerkezetek és a falazás által takarásban lévő más tetőszerkezeti elemek is részben vagy teljes egészében szintén elkorhadtak, eltűntek. Ezen előre nem látható jelenségek miatt a felújítás költsége és kivitelezési ideje folyamatosan módosult.

Az ilyen jellegű felújítási munka a rejtett, orvoslást igénylő szerkezeti hibák váratlan felszínre kerülése miatt gyakorlatilag folyamatos tervezői helyszíni jelenlétet követel meg. Az építtetőnek (és műszaki ellenőrének), a kivitelezőnek és a tervezőnek az építési munka pontos műszaki tárgyát, szerkezeti megoldását folyamatosan adaptálnia szükséges az éppen aktuálisan kirajzolódó újabb feltételekhez.


A tető héjazatának állapota az ácsmunkák megkezdése előtt. Az erős
északnyugati szél a horganyzott acéllemez bádogozást többször feltépte,
felhajlította.

A folyamatos beázások miatt tönkrement deszkázat és a talpszelemenek elé
eredetileg felfalazott téglasor részbeni megbontása után derült ki, hogy az
épület északi oldalának talpszelemenjei szinte teljes mértékben elkorhadtak.

A folyamatos beázások szempontjából legkritikusabb sarokban a kétrétegű fa
födémdeszkázat és a födémgerendák szintén jelentős mértékben károsodtak,
leszakadtak.

Tönkrement ácsszerkezeti kapcsolat.

A tető főszaruállásainál beépített, a talpszelemeneket és a
födém kötőgerendáit összekötő faoszlopoknak a féltégla
vastag eléfalazások kibontása után csak a helyét találtuk.
Az oszlopokat a homlokzati falba bejutott csapadékvíz
elkorhasztotta, mivel a faoszlopok az őket teljesen
körbezáró falazás miatt nem tudtak kiszellőzni.

A tetőszerkezet a tönkrement szarufák és talpszelemen elbontása után.

Fészkes horgolás kivésése a talpszelemen gerendájában. A horgolás
a talpszelemenhez kapcsolódó szarufák csatlakoztatására szolgál.

Kétoldali rovás és ollós (villás) lapolás készítése egy talpszelemen végén.
A rovás a vízszintes bekötőgerenda feltámasztását, míg a lapolás
a szomszédos talpszelemen gerenda folytatólagos hosszanti csatlakoztatását
teszi lehetővé.
 
Gyermekek is segítettek a gerendák kivésésében.

Új talpszelemen az elkészült fészkes horgolásokkal.

Egy új talpszelemen elhelyezése.

Új talpszelemen gerendáinak összeillesztése ollós lapolással és ácskapoccsal.
A talpszelemenekhez rovással kapcsolódik egy jó állapotban megmaradt régi
bekötőgerenda.

Új talpszelemenek az elhelyezésük után.

Újjáépített tetőszerkezet az épület leginkább károsodott sarkában.  

Elkészült rekonstruált tetőszerkezet szarufái felülről.

Kicserélt szarufa-szakaszok az újjáépített ácsszerkezetben.

Gyermekek segédkeznek az elbontott téglák összegyűjtésében.




2015. december 17., csütörtök

Kelheimi (solnhofeni) mészkő padlóburkolatok Akli Majorban


A Magyarországon található barokk stílusú épületek - és ezek közül főként az egyházi épületek - padlóburkoló anyagaként gyakran találkozunk egy sajátos megjelenésű sárgás-szürkés színű nagyméretű kőlap-típussal. Ez az úgynevezett kelheimi mészkő, amelyet Akli Majorban is felhasználtak padlóburkolatként.

A kelheimi mészkő megnevezése nem közvetlenül a kő lelőhelyére utal. Ezt a kőtípust ugyanis az Észak-Bajorországban található Solnhofen településhez közeli kőbányákban bányászták és bányásszák a mai napig. A barokk korban a solnhofeni bányákból kifejtett követ a közelben lévő Duna melletti Kelheim városának kikötőjébe szállították, ahonnan hajóval jutott el a kő a Dunán a több száz kilométerrel távolabb fekvő európai országokba. A kő a szállítólevelek felirata alapján kelheimi mészkő néven vált ismertté.

A kelheimi mészkő a Föld eddig ismert legkeményebb és legtömörebb mészköve. Körülbelül 150 millió évvel ezelőtt, a földtörténeti jura korban rakódott le a tenger mélyére. A kő kivételesen időtálló és csúszásgátló tulajdonságait már a rómaiak is felismerték. A solnhofeni mészkő réteges felépítése miatt a kő bányászata az ókortól kezdődően a mai napig kézzel történik. Az egyes kőzetrétegek vastagsága cca. 8 mm-től 300 mm-ig terjed. Ez az oka annak, hogy az Akli Majorban található kelheimi kövek vastagsági mérete is különböző.

Akli Majorban a barokk kápolna teljes padlózati felületén a mai napig fennmaradt a nagyméretű lapokból készült kelheimi (solnhofeni) mészkő burkolat:




A majorban megtalálható kelheimi mészkő padlóburkolatok aljzataként - az eddigi feltárásaink helyein - tömörített aprószemű kavicsot (murvát) használtak. A kövek közti igen keskeny fugákról (1-2-3 mm) eddig nem sikerült egyértelműen megállapítanunk, hogy eredetileg mivel tömíthették őket (persze ha a rések öntömítődését nem az időre bízták). A jelenkori mészkőlap forgalmazók által javasolt drága cementalapú zsákos habarcs vagy ragasztó szereket régen nem alkalmaztak a kőlapok lerakásához, a többszáz éves padlóburkolatok azonban még mindig ellátják feladatukat, szépek és patinásak. A cementalapú padlóburkolati rétegek kialakítását a vízszigetelés nélkül épült régi épületeknél - így a majorban is - a jövőben kerülni célszerű, ugyanis a cementes technológiával készült padlószerkezetek amellett, hogy felfagyhatnak, nem teszik lehetővé a szerkezeten át történő páravándorlást, emiatt a talajban lévő nedvesség a környező falakban összpontosulva talál magának utat a felszínre kerüléshez.

A kelheimi mészkőburkolat további előfordulási helyei a majorban:

Kelheimi mészkő padlóburkolat a kúria épület lépcsőházának fordulójában.

Kelheimi mészkő padlóburkolat fennmaradt viszonylag nagyobb felülete
a kúria épület földszinti folyosóján.

Kelheimi mészkő padlóburkolat megmaradt keskeny sávja egy elbontott
utólagosan készült válaszfal alatt.

Kelheimi mészkő padlóburkolat egy másik megmaradt
keskeny sávja.

A harmadik megtalált keskeny burkolati sáv a folyosón.

Nagyméretű beépítetlen (régebben felbontott vagy maradék, ill. tartalék)
kelheimi mészkő lapok a kúria épület padlásterében összegyűjtve.

A mészkő lapok vastagsági mérete a majorban nagyjából
1,5 cm-től 5 cm-ig változik.

A kúria épület nagy kiülésű ereszpárkányának beforduló sarkainál is
nagyméretű négyzetes mészkőlapokat építettek be eredetileg, mivel az épület
sarkainál a kétirányú konzolos kilógás szerkezeti megoldására
valószínűsíthetően ez kínálkozott a legegyszerűbben kivitelezhető lehetséges
módozatnak. (a képen egy párkányzati sarkon talált eredeti mészkőlap
visszaépítése látható a tetőrekonstrukció során)

2015. december 4., péntek

Az eredeti padlószint feltárása a kúria épület földszinti folyosóján


A kosáríves dongaboltozatú folyosó
az utólagosan megépített válaszfalak lebontása után.

A központi kúria épület földszinti folyosója a szobák és a lépcsőház, valamint a folyosó két végén a kápolna és a konyha épületegységek között biztosította a közlekedési kapcsolatot.
Amikor az épület a II. világháború után a helyi termelőszövetkezet tulajdonában volt, a hosszú folyosóból és az arról nyíló szobákból szükséglakásokat alakítottak ki úgy, hogy a folyosót újonnan épített válaszfalakkal szakaszokra osztották. Az így kialakuló egyes lakóegységekben az eredeti folyosóból elkerített rész nemcsak előtérként funkcionált, hanem egy kisebb fürdőszobát is leválasztottak belőle. A folyosó eredeti ablakmellvédjeinek kibontásával az ablakok helyén új ajtókat nyitottak, így a lakóegységekbe külön-külön az udvarról lehetett bejutni.

Jelen feltárás, kutatás célja a folyosó eredeti burkolatának és padlószintjének felderítése volt. A jövőbeni felújítás szempontjából megkerülhetetlen ezen épületjellemzők előzetes tisztázása.

A folyosó egy keskeny szakaszán máig fennmaradt a régi okkersárgás színű 40*40 cm lapméretű kelheimi (solnhofeni) mészkőburkolat. Ennek alapján feltételeztük, hogy a teljes folyosó ilyen burkolattal volt lerakva. Emellett a folyosóról nyíló beszögellésben egy kisebb felületen látható még vöröses színű 60*60 cm lapméretű mészkőburkolat, mely feltételezhetően a barokk boltozatos folyosó megépítése előtti azon időkből származik, amikor még a kúria épület egy átjáró kapualjjal is rendelkezett.


A kelheimi (solnhofeni) mészkő burkolat megmaradt,
viszonylag nagyobb felülete.

Vörös színű - még régebbi - mészkő burkolat a kelheimi burkolat mellett.

A néhány éve elbontott utólagos válaszfalak alatt néhol kilátszó sima felületű kőburkolatra lettünk figyelmesek. Ezeket a válaszfalak alatti sávokat most kitisztítottuk, a maradék habarcsot eltávolítottuk. A válaszfalak alatt egyértelműen beazonosíthatóan az eredeti kelheimi mészkőburkolat maradványait találtuk meg. Ekkor felcsillant a remény, hogy a szükséglakások idejében lebetonozott padlómezők alatt mindenütt megtaláljuk a régi burkolatot. Sajnos nem így történt: a lebetonozott padló több helyen való feltörése után szomorúan megállapítottuk, hogy az aljzatbeton kivitelezésekor a mészkőburkolatot eltávolították és annak helyén kavicsos feltöltést terítettek el az új beton aljzatául.

A megtalált mészkőlap-maradványok szélességi mérete általában 40 cm, de akadnak köztük 60 cm szélességűek is. A felhasznált lapméretek tehát 40*40 cm és 60*60 cm voltak

Vajon miért csak a válaszfalak alatt maradt meg az eredeti mészkőburkolat?
Ennek magyarázata minden valószínűség szerint az lehet, hogy a szükséglakások kezdeti kialakításakor (így a lakásokat elválasztó falak építésekor) nem nyúltak hozzá a mészkőburkolathoz, a falakat külön alapozás készítése nélkül egyszerűen ráépítették a burkolatra. A lakáselválasztó falak közé eső mészkő padlómezőket pedig egy sajnálatos későbbi "korszerűsítő" felújítás során törték fel és cserélték kavicsfeltöltésen elhelyezett betonpadlóra. Az eredeti burkolat anyagát és padlószintjeit tehát a lakáselválasztó falak őrizték meg az utókornak.

Az alábbiakban néhány fénykép mutatja a feltárási munka eredményeit: