 |
| A kosáríves dongaboltozatú folyosó az utólagosan megépített válaszfalak lebontása után. |
A központi kúria épület földszinti folyosója a szobák és a lépcsőház, valamint a folyosó két végén a kápolna és a konyha épületegységek között biztosította a közlekedési kapcsolatot.
Amikor az épület a II. világháború után a helyi termelőszövetkezet tulajdonában volt, a hosszú folyosóból és az arról nyíló szobákból szükséglakásokat alakítottak ki úgy, hogy a folyosót újonnan épített válaszfalakkal szakaszokra osztották. Az így kialakuló egyes lakóegységekben az eredeti folyosóból elkerített rész nemcsak előtérként funkcionált, hanem egy kisebb fürdőszobát is leválasztottak belőle. A folyosó eredeti ablakmellvédjeinek kibontásával az ablakok helyén új ajtókat nyitottak, így a lakóegységekbe külön-külön az udvarról lehetett bejutni.
Jelen feltárás, kutatás célja a folyosó eredeti burkolatának és padlószintjének felderítése volt. A jövőbeni felújítás szempontjából megkerülhetetlen ezen épületjellemzők előzetes tisztázása.
A folyosó egy keskeny szakaszán máig fennmaradt a régi okkersárgás színű 40*40 cm lapméretű kelheimi (solnhofeni) mészkőburkolat. Ennek alapján feltételeztük, hogy a teljes folyosó ilyen burkolattal volt lerakva. Emellett a folyosóról nyíló beszögellésben egy kisebb felületen látható még vöröses színű 60*60 cm lapméretű mészkőburkolat, mely feltételezhetően a barokk boltozatos folyosó megépítése előtti azon időkből származik, amikor még a kúria épület egy átjáró kapualjjal is rendelkezett.
 |
| A kelheimi (solnhofeni) mészkő burkolat megmaradt, viszonylag nagyobb felülete. |
 |
| Vörös színű - még régebbi - mészkő burkolat a kelheimi burkolat mellett. |
A néhány éve elbontott utólagos válaszfalak alatt néhol kilátszó sima felületű kőburkolatra lettünk figyelmesek. Ezeket a válaszfalak alatti sávokat most kitisztítottuk, a maradék habarcsot eltávolítottuk. A válaszfalak alatt egyértelműen beazonosíthatóan az eredeti kelheimi mészkőburkolat maradványait találtuk meg. Ekkor felcsillant a remény, hogy a szükséglakások idejében lebetonozott padlómezők alatt mindenütt megtaláljuk a régi burkolatot. Sajnos nem így történt: a lebetonozott padló több helyen való feltörése után szomorúan megállapítottuk, hogy az aljzatbeton kivitelezésekor a mészkőburkolatot eltávolították és annak helyén kavicsos feltöltést terítettek el az új beton aljzatául.
A megtalált mészkőlap-maradványok szélességi mérete általában 40 cm, de akadnak köztük 60 cm szélességűek is. A felhasznált lapméretek tehát 40*40 cm és 60*60 cm voltak.
Vajon miért csak a válaszfalak alatt maradt meg az eredeti mészkőburkolat?
Ennek magyarázata minden valószínűség szerint az lehet, hogy a szükséglakások kezdeti kialakításakor (így a lakásokat elválasztó falak építésekor) nem nyúltak hozzá a mészkőburkolathoz, a falakat külön alapozás készítése nélkül egyszerűen ráépítették a burkolatra. A lakáselválasztó falak közé eső mészkő padlómezőket pedig egy sajnálatos későbbi "korszerűsítő" felújítás során törték fel és cserélték kavicsfeltöltésen elhelyezett betonpadlóra. Az eredeti burkolat anyagát és padlószintjeit tehát a lakáselválasztó falak őrizték meg az utókornak.
Az alábbiakban néhány fénykép mutatja a feltárási munka eredményeit:
