Magtár

A háromszintes magtár látványa a major udvarából nézve. A magtárat az építési ideje és a barokk stílusú vakolati díszítései alapján ugyan barokk magtárként szokták emlegetni. Az épület tömeg- és homlokzatképzése még korábbi, reneszánsz alkotó módszerek használatára emlékeztet. Ezen struktúrák alkalmazását feltehetőleg a major gazdasági funkciójából következő racionális használhatóság és olcsó fenntarthatóság alapvető igényei indokolhatták. Érdemes összevetni a magtár homlokzatát a többségében ugyancsak háromszintes és sok esetben szintén hétablakos korai reneszánsz stílusú firenzei és sienai paloták homlokzataival (pl.: Palazzo Strozzi, Palazzo Spannocchi, Palazzo Gondi, Palazzo Antinori, Palazzo Guadagni). A szerkesztés elvének érdekes hasonlósága érzékelhetővé válik.

Egyszerű, logikus és szimmetrikus tömegű, tekintélyt sugárzó építmény, következetesen kidolgozott részletmegoldásokkal. Két oldalon a tűzfalak nagyméretű téglából készült ferde vonalú lefedése önmagában is figyelemre méltó.



A homlokzatokat az emeletek közötti tégla osztópárkányok tagolják, melyek az épület homlokzatain körbefutnak. Az osztópárkányokkal elválasztott szintek magassága - hasonlóan a már hivatkozott firenzei palotákéhoz - felfelé csökken. A legfelső, széles lezáró főpárkányt csak az épület hosszanti homlokzatain alakították ki.



A háromféle téglapárkányzat.



A nagyjából 20 fokos dőlésszögű tetőt eredetileg bádoglemez táblákkal fedték le. A bádogfedést elsődlegesen függőleges vonalú, erősen szembetűnő állókorcokkal, másodlagosan pedig vízszintes vonalú kevésbé szembetűnő fekvőkorcokkal tagolták. Az ily módon történt összetett kétszintű hierarchikus tagolás amellett, hogy humánus felületi megjelenést nyújtott, elterelte a figyelmet az egyes lemezek hullámosságáról is.



A bejárat szimmetriája.




A szimmetria mellett az ablakok középirányba történő rendezése, valamint ennek következtében az épület sarkai és a szélső ablakok között kétoldalt meghagyott szélesebb tömör falfelületek látványai az épületnek egy önmagában is kiteljesedő, erődszerű jelleget kölcsönöznek.



Feltekintés a bejárat előtt. Az ablakok eredeti, simított, fehérre meszelt vakolatkeretei.

Az ácstokos kétszárnyú bejárati ajtó.




Az egyes homlokzatok széleinél, a téglapárkányzatok alatt és felett, valamint a nyílászárók körül a homlokzat díszítése céljából meszelt, besimított vakolatsávok készültek. A felső zárópárkány ugyan nem fordul körbe az épületen, de az alatta lévő simított vakolatsáv igen. Sajnos az eredeti díszítő sávokat a XX. század második felében levakolták.




A földszint feletti fűrészfogasan rakott téglapárkány. Vízszintesen fektetett nagyméretű téglák közé hosszabbik oldalukra állított nagyméretű téglákat helyeztek el átlós irányban. A téglasor rakását az épület sarkaitól indították el.



A magtár közvetlenül a major kosáríves kapubejárója mellett helyezkedik el.



Az ablakok háromszólamú kórusa.





A háromféle téglapárkányzat.

A magtár emeleti szintjeire felvezető "kétsávos" padláslépcső az épület tengelyében, a bejárati ajtóval szemben. A speciálisan kialakított padláslépcsőnek köszönhetően a gabonával megtöltött zsákok rakodása gyakorlatilag akadálytalanul, folyamatosan végezhető volt.



Feltekintés a bejárati szintről közvetlenül a padlástérbe. Lenyűgöző látvány. Minden szimmetrikus és nagyvonalú.



A tartóoszlopok a hosszanti mestergerendázatot támasztják alá, melyre középen a födémgerendák támaszkodnak. Az oszlopok és a mestergerendák közé végükön ívesen lesarkított vízszintes "könyökfákat" vagy nyeregfákat is beépítettek, hogy a mestergerendák szabad fesztávolságát csökkentsék. Mind az oszlopokat, mind a gerendákat csaknem az éleik teljes hosszában lesarkították. Az oszlopok aljánál és tetejénél a lesarkítások elhagyása oszloplábazat és oszlopfejezet egyszerűsített benyomását kelti. A hagyományos építészet egyik alapvető törvényszerűsége, hogy egy oszlopnak lábazata és fejezete is van.



Egy pillantás vissza, a bejárati ajtó felé.



A földszinten - a gerendás fafödém utólagos megerősítése céljából - a mestergerendázatot az eredeti oszlopok között elhelyezett pótoszlopokkal is alátámasztották.



A lépcső feletti gerendakiváltás a bejárati ajtónál.



A magtár első emelete.



Az első emeletről induló kettős padláslépcső. A palló lépcsőfokokat az őket tartó ferde gerendák előre kivésett hornyaiba illesztették bele.



A padláslépcső alulról be van deszkázva.



A fa korlátoszlopot az aljánál beépítették a lépcsőbe. A korlátoszlop körül a padlóhoz való csatlakozásánál - az oszlop mozgásának megakadályozása céljából - igényesen kivitelezett szegélyezés készült.



Egy megmaradt eredeti faszerkezetű ablak az első emeleten. Az ablak befelé lejtő alsó párkányának magasságában a vakolaton körben - a belső falfelület tagolása céljából - finom hornyot húztak. A horony alatti falfelületet a befelé lejtő ablakpárkánnyal együtt szürke színű festéssel látták el.



A magtár második emelete a padlástér, amely szintén gabonatárolás céljára szolgált.



A kétállószékes fedélszék fő szaruállásai.



Letekintés a magtár padlásteréből egészen a bejárati ajtóig. Izgalmas látvány.



A padlástérben a lépcső körül egyszerű, teljes felületen deszkázott mellvéd épült.



A lépcső felső, érkező fokánál látható csomóponti kialakítás is szépen és korrekt módon ki van találva.



A nagyméretű téglákból készült tűzfalak lábazat feletti részét a meghagyott merevítő "pilaszterek" között az anyagtakarékosság és a fal kikönnyítése érdekében elvékonyították.



A tető egyszerű gerincmegoldása.



A lépcsőkorlátokat hosszú állított deszkákból és ezekre szegezett fektetett lécekből készítették biztonságos használatot is kínáló esztétikus legömbölyítésekkel.



Kiállítás a magtár első emeletén.